Az én "két életem"

Nani  szeptember című postja nagyon megríkatott, ugyanakkor rengeteg lelkierőt ad minden ilyen bejegyzése. Megrémít, hogy évekkel később is ugyanígy fog fájni, de segít elfogadni a helyzetet.

Kezdetben úgy éreztem, hogy ez itt Zalán blogja és csakis róla szólhat. Úgy éreztem, hogy nincs jogom rossz hangulatú bejegyzést írni és még inkább nincs jogom itt „siránkozni”. Később, miután beszéltem pszichológussal és gyermekorvossal, azokat a tanácsokat kaptam, hogy nem szabad eltitkolni Zalán elől. Nem szabad elfojtani magamban, mert ezzel csak ártok neki is meg magamnak is. Idővel megértettem, hogy ha Zalán majd megtudja és fel tudja fogni , hogy volt egy kistestvére, akkor sem fogja azt érezni, mint én. Nem fog úgy fájni Neki és nem bántom őt ezzel. Ez csak nekem fáj ennyire, de akkor sem szabad eltitkolni. Az elmúlt öt hónap választ adott nekem arra a kérdésre is, hogy: Az idő mindent elrendez? A válaszom: Nem. Csak kicsit enyhít. Már kevesebbszer gondolok Rá, de ugyanúgy fáj, mint azon a szörnyű napon. Még nem kristályosodott ki, hogy pontosan mikor és milyen formában fogjuk ezt elmondani Zalánnak, még van néhány évünk erre. Ami biztos, hogy azt mindig éreznie kell, hogy őt imádjuk és csak ő a legfontosabb az életünkben.

Addig is igyekszem nem elfojtani, átértékelni a történteket és kisírni magam, mikor jól esik. Például néhány héttel ezelőtt egy szombat este az énekversenyes tévé műsoron, mikor az iker lányok azt a bizonyos Piramis számot énekelték. Hát igen, mit meg nem adnék, ha lehetne újra „két életem”. Azt hiszem, már eljutottam odáig, hogy képes vagyok lelkiismeret furdalás nélkül boldog lenni a kisfiammal és felhőtlenül örülni Neki.

20 hetes

A hétfő estét Zalán az apukájával töltötte. Nagyon jól sikerült az anya mentes néhány óra. Kicsit pityergett anya után, de apa hamar megnyugtatta. Aki egyébként egyre ügyesebben pelenkáz. Szerdán ugyan sikerül a fiacskának észrevétlenül lepisilnie magát pelenkázás közben, de anyával is megtörténtek ilyen esetek az elején. Aznap Zalán háromszor öltözött át hasonló okok miatt.

Anya meg annyira beleszeretett ebbe a táncos tornába, hogy megfogadta, minden héten egyszer elmegy. Jót tesz a fiúknak, ha hozzászoknak a közös programokhoz. Még az is megfordult a fejemben, hogy folytatni kellene a főiskolát, de hamar le is beszéltem magam. Nem biztos, hogy van értelme, mert keveset tudnék menni és még nem akarom egész napra itt hagyni az én picikémet még az apukájával sem.

De hogy azért a diplomához vezető utat lerövidítsem, folytatom inkább a nyelvtanulást. Találtam egy nagyon kedvező ajánlatot kimondottan itthon lévő anyukáknak. Így nem kell egész napokra távol lennem a kisfiamtól, csak néhány órát. Viszont amíg alszik, tanulhatok. Így heti egy, időnként kettő alkalommal angolra is járok.

A hét további részében sokat sétáltunk, amit Zazi hatalmas mosolyokkal díjazott. Már nem csak alszik a babakocsi ringatásában, hanem egyre hosszabb ideig nézelődik. Imádom, mikor sikerül megnevettetni, olyan édesen kacag. Csikis. :) Egyre ügyesebben játszik, pörgeti a golyót a kis kezével a játékában. Sokat magyaráz, beszélget velünk.

Csütörtökön telefonált a védőnő és beszélgettünk a hozzátáplálásról. Az a véleménye, ha mást nem is engednek az orvosok, de a tejpépet kipróbálhatnánk. Az is tápszer alapú és van belőle hipoallergén. Ezt úgyis fel kell iratni, úgyhogy ki kell kérni a gyerekorvos véleményét is, de jövő csütörtökön megtudjuk, hogy eheti-e Zalán. Ezen kívül beszélgettünk még a mozgásfejlődésről. Véleménye szerint játsszak a gyerekkel olyat, hogy átforgatom. Szóval most beiktattuk ezt is a napirendünkbe a hasonfekvés mellé. :)

A tejpépről jut eszembe, még a múlt hónapban váltottuk ki a hipp csomagját. Rengeteg jó dolog volt benne. Már alig várom, hogy megkóstolhassa a kisfiunk. Volt benne műanyag kiskanál és póló, meg persze ennivalók. Két üveges, két tea minta és a tejpép mellett még tápszer minta is. Nagyon rendes a hipptől, hogy így gondol a kisbabákra és mindenből adnak mintát.

Péntek délelőtt elmentem az első angol órára. Nagyon hamar elrepült az idő, mert nagyon szívonalas az oktatás. Jól éreztem magam. Persze közben hazatelefonáltam, de szerencsére minden rendben volt. Nagyon jól szórakoztak a fiúk. :)

Szombaton eljöttek a legkedvesebb csoporttársaim a főiskoláról a párjaikkal, hogy meglátogassák Zalánt. Finomakat főztem és rendbetettük a lakást. Nagyon izgultam, hogy minden oké legyen és jól érezzék magukat. Összességében szuperül sikerült a nap. Mindenki jól érezte magát. Sajnos Brigi kislánya, Orsi (aki 14 hónapos) megijedt az én Zalán fiamtól és elég sokára oldódott fel. De délután kisfiunk aludt egy nagyobbat (a kiságyában, és ez nagy szó) és ekkor Orsika is jól érezhette magát a nappaliban a „nagyokkal”. Belegondoltunk, hogy mikor Zalán lesz ennyiidős, tuti hasonlóképpen fog viselkedni, mert az apja is ilyen félős volt. :) Orsinak meg reméljük nemsoká lesz kistesója és akkor majd megszokja a kisbabákat és nem fog félni. Különben cukorfalat a kiscsaj és sajnálom, hogy nem tudtunk közös képet készíteni róluk, mert annyira nem akarta megközelíteni a babát. Utólag jutott eszembe, hogy csoportképet is készíthettünk volna. Kár, hogy nem jutott korábban eszembe.

Remélem tényleg mindenki jól érezte magát és nem csak nekem jött le így és remélem, hamarosan újra találkozunk. Ha máskor nem, majd februárban, ha kezdődik a suli. De nagyon jó lenne többször összehozni ilyen családos találkozókat együtt. Ha hozzánk jönnének, még előbb-utóbb megtanulnék rendesen főzni is. Nem csak azt a néhány egyszerű kaját, amit szoktam csinálni. :) De visszakanyarodva Zalánhoz, hiszen ez mégiscsak róla szól. Neki nagyon tetszett a vendégsereg. Mindenkire mosolygott és beszélgetett. Megint egy mozgalmas hetet tudhatunk magunk mögött.