A múlt héten a banán volt az új étel Zalán tányérján. Mondanom sem kell, nagyon ízlett neki. Ezen felül elkezdtem adni neki (még az előző hétvégén) a csirkehúsos bébiételeket. Még mindig a sütőtök a kedvence, de ha olyan kedve van megeszi az egész üveg répást is. :)
Jó hetünk volt, mert egész héten itthon volt velünk apa is. Ezért is maradtam el az írással.
Csütörtökön voltunk a védőnőnél, aki megmérte Zalánt. 9 és fél kg. Nem lettem sokkal okosabb a tanácsaitól, de ezt már megszoktuk. :)
Nagyon sokat gügyög és nem is tudom ezt hogy lehet leírni. Eszünkbe jutott ez a „játék”, amikor nagyon sikítozott a szája elé tette egyikőnk a kezét és megpaskolta a száját, mint az indiánok. Ez nagyon tetszik neki, ő is próbálja magának a szája előtt mozgatni a kezét és ha valamelyikünk odateszi a kezét, ő emelgeti saját magának. Á, ez így nagyon hülyén hangzik leírva, inkább majd felveszem, hogyan csinálja. Úgyis meg akartam örökíteni. :)
Ma megyünk a munkahelyemre mikulásozni. Kíváncsi leszek, mit fog szólni hozzá. Szereti a gyerekeket, úgyhogy biztos jó kedve lesz. Majd készítünk fotókat is az első Mikulás élményéről.
A múltkor leírtam a napirendünket, egy-két napra rá elhagyta az egyik délelőtti alvást, majd néhány nap múlva az egyik délutánit is. Így most már délelőtt is egyszer és délután is csak egyszer alszik. Már 4-5 órákat fent van egyhuzamban. Olyan nagyfiú lett. :)
