A kisbabáknál nagyon gyakori betegség a kólika. A csecsemő sokáig, folyamatosan sír, a lábát felemelgeti, miközben a pocija feszes és duzzadt. A betegség tünetei leginkább a délutáni időszakban jelentkeznek, pár óráig tartanak és székletürítéssel, szellentéssel szűnnek meg. Kialakulásának okairól az orvosok véleménye is megoszlik. Okai között a levegő nyelését, a táplálék hiányát, az öröklött hajlamot valamint az ételallergiát jelölik meg.
Szegény kisfiam nagyon hasfájós. A felsorolt okok közül csak a levegő nyelésre tudunk gyanakodni. A különbség a leírtakhoz képest az, hogy nála nem csak a délutáni órákban, hanem napközben is gyakran jelentkezik. Azt is hallottam már erről, hogy a csecsemők éretlen bélrendszere az oka, ezért 3 hónapos kor körül kinövik. Nálunk okozóként társul még a felsoroltakhoz a vas. E miatt félek, hogy ez nem kólika és akkor nem is fogja kinőni szegénykém.
Mivel koraszülött, anémiás lett, ezért vasat kell szednie. Olyan mértékeket öltött a vashiánya, hogy már kétszer kellett vért kapnia. Először születése után, másodszor pedig kb. egy hónappal ezelőtt. Ez úgy néz ki, hogy hol hetente, hol kéthetente megyünk a kórházba vérvételre és ott megnézik a vas szintjét a vérében. Ha 25 % alá esik, akkor vért kell kapjon. Legutóbbi kórházban töltött hétvégénk mély nyomokat hagyott benne és bennem is.
Péntek reggeltől szombat délután 3-ig voltunk a kórházban. Édes kisfiamat nagyon megkínozták. Először vért vettek tőle, mert az én meg az ő véréből állítanak elő ilyenkor valami vérkészítményt és ezt kapja ő vissza. A vérvétele eltartott vagy egy órán keresztül, hallottam a folyosóról mennyire sír. Mikor visszakaptam a gyerekemet olyan volt, mint egy tűpárna. Mindenhol összeböködték, mert kicsik az erei és nehezen tudtak vért venni. Aztán el kellett mennünk a szemészetre, mert aki inkubátorban oxigént kap, annak megvizsgálják a szemét és most volt itt ennek is az ideje. Oda sem engedtek be vele, állítólag belülről vizsgálták a szemét, hogy valami folyadék hogyan áramlik benne. Kifeszítették a szemeit valamivel, akkor is nagyon sírt. Gondolom kellemetlen volt neki.
Délután meg kanült tettek a fejébe, amin majd a vért kapja. Természetesen ekkor is sokat sírt. Mondták, hogy nagyon vigyázzak rá, nehogy kiszedje magának, mert ezt is nehezen szúrták, másikat már nem fognak tudni. Délután 3 körül szopizott egy kicsit, aztán elaludt. Ígértem a nővérnek, hogy egy fél óra múlva felkeltem és megetetem, mert keveset evett. Közben eltelt az idő és a fél órából egy óra lett. Mikor éppen készültem pelenkázni szoptatás előtt a nővér bejött és lecseszett, hogy miért nem etettem meg eddig. Most már nem ehet, majd csak miután a vért megkapta. Kérdőre vont, hogy én milyen anya vagyok, mert most ki fog száradni a gyerekem, mert nem adtam neki enni.
Aztán picurkám megkapta a vért, ami 2 órán keresztül folyt neki és közben bőgött, mert éhes volt. Én meg hajoltam a kiságy fölött és egyik kezemmel fogtam a kis kezét, nehogy kikapja a kanült a fejéből, a másik kezemmel meg simogattam, ne sírjon. Próbáltam énekelni neki, nyugtatgatni, de mind hiába. Egy idő után álomba sírta magát, de hamar felébredt és folytatta a bömbölést. Nagyon sajnáltam szegényt. De így visszagondolva, miért is nem etethettem meg? Nem kaphatta volna meg egy kicsit később azt a vért? Hülye voltam, hogy hagytam. Meg kellett volna mondani a nővérnek, hogy mivel nem szóltak előre, hogy mikortól nem ehet, ezért hagytam a fáradt gyerekemet pihenni. De még kezdő szülő vagyok, első gyermekem. Bátortalan vagyok és naív. Mindent elhiszek, amit a nővérek mondanak.
Mikor végre hazamehettünk, mintha kicserélték volna az addig nyugodt és csendes kisfiamat egy állandóan sírósra. Nagyon vágyott rá, hogy kézben legyen. Nem tudtam letenni, csak ha aludt. De ez érthető is.
Mindezek után 3 héttel megint nagyon lecsökkent a vasa. Hiába adtam neki a vascseppeket. Már ott tartottunk, ha jövő hétre rosszabb lesz, akkor megint be kell feküdnünk. Ekkor egy ismerősünk megadta egy magán gyerekorvos számát, aki homeopátiával is foglalkozik. Ő ajánlotta a Schüssler sókat. Azóta adom neki a Ferrum phosphoricumot, a Calcium phosphoricumot és a Siliceát. A hasfájásra pedig egy lycopodium clavatum nevű homeos bogyót. A hasfájása ettől sem lett jobb, de a vasa elkezdett emelkedni. Hozzá tartozik a történethez, hogy a hasfájás miatt elkezdtünk egy másik fajta vascseppet szedni, hátha attól majd nem fáj neki. Szóval most nem tudom, hogy a másik fajta vas jobb, a Schüssler sók segítettek beépíteni a vasat a szervezetébe, vagy egyszerűen, ha nem tettem volna semmit, akkor is mostanra indult volna be a dolog. Nem is számít, a lényeg, hogy javuljon az állapota.
Visszatérve a hasfájáshoz, sokféle gyógyszert vagy gyógyhatású készítményt próbáltunk már. Most éppen egy angol víznek nevezett "csodaszert" adok neki. Talán ez hatásos, mert azóta nyugodtabb, kevesebbet sír és többet alszik éjjel. Remélem hosszú távon is beválik. A vasat pedig majd jövő héten nézik újra.
