Úgy döntöttem megpróbálok több időt szakítani a blogolásra és legalább hetente egy bejegyzést írok. Álljon hát itt az első:
Napjaink igen mozgalmasan telnek. Az augusztus 20-i hétvégén hazaérkeztek nagybátyámék a messzi tengerpartról, ezért és mert az unokahúgom szülinapja is most volt látogatást tettünk náluk. Nagyon jó volt kicsit kertes házban lenni, a nagy teraszon levegőzni egészen estig. Zalán sok időt tölthetett a nagymamájával. Én pedig kipróbálhattam az új fényképezőgépet. Mindent összevetve jól éreztük magunkat. Vasárnap pedig „nagy kirándulásra” szántuk el magunkat. Persze buta anya kitalálta megint… Gyalog lementünk a régi buszvégnél lévő Lidlbe gyerekruhákat venni. Mert pont vasárnapra kell tenniük az akciót, mikor nincs kölcsön autónk. A lényeg, hogy megint nem jól mértem fel a helyzetet. Sokkal több időt vett igénybe a gyalogút és hazafelé már izomlázam is volt. Zalán pedig nyűgösködött, mert megéhezett. Nem baj, végül is nézzük a dolgok jó oldalát. Zalán kapott őszre ruhákat anya meg edzett kicsit, úgyis rámfér. :)
E heti nagy esemény a keddi oltás volt. Most már megengedtem a doktornőnek, hogy beadja kisfiamnak a Prevenar nevezetű oltást is. Két hónaposan még nagyon pici volt és a magán gyerekorvos azt javasolta, várjunk vele. Most úgy láttam, már elég erős hozzá. :) Így szegény két oltást kapott egyszerre, teszem hozzá a többi gyerek is, úgyhogy annyira nem vészes. Lett utána hőemelkedése, de másnapra már kutya baja sem volt.
Köszönhetően a hőségrekordoknak egész héten „be vagyunk zárva a négy fal közé”. Nem merek vele kimenni, nehogy hőgutát kapjon. Bár késő délután ki lehetne már mozdulni, de a másik visszatartó erő még erősebb, hiszen augusztus van és parlagfű szezon. Én pedig nagyon allergiás vagyok rá. Még itt benn a lakásban is szenvedek, de ha kiteszem a lábam, akkor még rosszabb. Most még a gyógyszerem sem olyan hatásos, mint tavaly volt. El kellene mennem egy felülvizsgálatra, de mire időpontot kapnék, szerintem már vége lenne az allergia szezonnak. Nem baj, valahogy majd csak kibírom ezt a néhány hetet.
A hét fejleménye még, hogy kis királyfink egyre több időt tölt a hintájában anya nagy örömére. Péntek délután beleültettem, majd 15 perc hintázás után erre lettem figyelmes:
Kb. 45 percet aludt benne és estefelé, mikor nyűgösködött újra betettem a hintába és újból a korábbi eredményt produkálta. Ez két okból is jó, mivel nem izzadjuk össze egymást altatás közben és a délutáni 45 perc alvás alatt rengeteg házimunkát el tudok végezni. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy felesleges pénzkidobás volt a hinta, mert a gyerek csak fél benne. Jó lenne ebből rendszert csinálni. Na jó, nem ragaszkodom hozzá, hogy aludjon a hintában, de ha naponta csak 45 percig elücsörögne, elgagyarászna benne, akkor anyának lenne ideje a háztartást rendbe tartani. Nem szaladna a lakás állandóan. Azért nem kell drasztikusra gondolni, nem élünk koszban, csak én vagyok rend és tisztaság mániás. :)
Vasárnap végre elviselhetőbbé vált az idő, így sétáltunk egy nagyot. Férjem szülei is hazaértek a nyaralásból. Most kicsit irigykedek, de ha minden jól megy, jövőre Zalánnal együtt megyünk mi is pancsizni. Megtörtént az első vásárlásom egyedül. Zalán pedig nagyon jól érezte magát az apukájával. Örülök neki, azért is, mert hetente egyszer szeretnék eljárni tornázni és ezeket a délutánokat apával fogja tölteni.
A másik nagy elhatározásom pedig, hogy készítek egy másik blogot is. Mert ez legyen csak Zaláné, viszont van egy csomó olyan dolog, ami érdekel, ami foglalkoztat és szeretném képernyőre vetni. Hátha akad valaki, aki szívesen olvassa és még talán kommentel is, mert szeretem megvitatni ezeket a témákat. :) Csak legyen is időm meg energiám az íráshoz.
