Hétfő este fürdés és evés után sikerült úgy bekakálnia, hogy újra meg kellett fürdetni. Minden pénzt megért az a felhőtlenül boldog vigyor a kis arcán, amikor újra vizet ért a feneke. Szinte az arcára volt írva: „Á, már értem, csak bekakálok és akkor megint pancsi van.” :)
A hét további része hamar elrepült. Zalán gyakran hintázott. Sokat játszottunk. Szereti a zenélő, csörgő-zörgő játékait. Imádja, ha csikizzük és nagyokat rötyög rajta.
A héten kipróbáltam, hátha nem fáj már a hasa, ha nem kapja az angol vizet. Fájt a hasa és nyűgös volt. Nem siettetem, majd elmúlik, csak azért kellett próbát tenni, mert rendelni kellett még a vízből.
Pénteken megejtettük a szokásos látogatásunkat a kórházban. Zalán vasa (pontosabban hematokrit szintje) maradt 30 %, de legalább nem csökkent. Nem tudom, mennyi idő még mire végre rendeződik szegénykémnek. Ráírták a papírjára, hogy sápadt. Hát én nem látom annak.
Megkérdeztem a főorvosnőt a hozzátáplálásról, ugyanazon a véleményen van, mint a háziorvosunk. Így Zalán 6 hónapos korig csak tápszert fog kapni. Már nyár vége van és mire 6 hónapos lesz, (októberben) nem tudom kapok-e majd őszibarackot az üzletekben. Hallottam valakitől, hogy le lehet fagyasztani jégkocka tartóban és akkor télen is kaphat a gyerek. Ha valaki az olvasóim közül tudna segíteni abban, hogy ezt hogyan kell kivitelezni, azt megköszönném. Gondolok itt arra, hogy kimagozni, levágni a héját, addig oké. De aztán? Le kell reszelni, mint az almát? Milyen reszelőn?
Visszakanyarodva a kórházi vizsgálathoz, mikor feltettem a vizsgáló asztalra az én pici fiam ökölbe szorította mindkét kezét és nem akarta elengedni magát. Hiába magyaráztam, hogy biztosan megijedt, mert nem szokott ilyet csinálni. Mégis rákerült a papírra, hogy felső végtagokban mérs. tonusfokozódás. Ezen felül azt javasolták, hogy felügyelet mellett gyakran tegyem hasra. Gondolom azért, mert mondtam, hogy még nem fordult át. Nem tudom, miért kell őt siettetni, majd megy magától az ő kis ütemében. Egy hónap múlva megyünk újra. Nem szeretem ezeket a vizsgálatokat, úgy feszélyeznek és szerintem a gyerek is érzi, hogy én is izgulok.
Azóta többször hasra tettem és simán átfordul hasról hátra. Ha akar és van kedve. :)
Ja, meg azt is kérdezték a kórházban, hogy: „Mit tud?” Én erre a kérdésre nem tudom a választ. Biztosan azért, mert az első gyerekem, vagy mert annyira izgulok, hogy nem tudom mit mondjak. Hétvégén említettem anyukámnak, szerinte azt kellett volna elmondanom, hogy: „Sokat mosolyog, beszélünk hozzá válaszol - gügyög, nyúl a tárgyak után, megfogja a textilpelust, kapaszkodik benne, szépen tartja a fejét, meg ilyenek” A védőnőnek van egy ilyen listája, körülbelül azt kellett volna elmondanom. De hát, miért nem kérdezik meg ezeket a kórházban is. Úgy érzem magam ilyenkor, mint mikor felelni kellett az iskolában. :)
A hétvégénk kellemesen telt. Szombaton mamáztunk, vasárnap pedig a dédit látogattuk meg. Csak az árnyékolta be a boldogságunkat, hogy apa nem jöhetett velünk. Dolgozott szegény. :(
