Ahogy ígértem a képek az első fürdőzésről:
Még a múlt hónapban a dédinél a locsolókannával játszott:
Az udvaron segített „rendet” rakni a dédinek:
A „fodrászolás” előtti utolsó képek:
A nagy melegben még néhány hete segített anyának főzni:
(Igen, a háttérben lévő asztal kárpitjának megbontása is az
ő keze munkája.)
Az uncsitesóktól „örökölt” „csoda” széken:
Múlt hét hétfőn a mi kis örökmozgónk úgy döntött, hogy
finomabb az asztalról csemegézni, mint a tányérból:
Szerdán egész nap a vonalas telefont nyúzta, ami már amúgy
is nagyon megsínylette a Zalánnal való találkozásokat. De ha egyszer úgy imád
telefonálni és a babatelefon nem búg úgy, mint az igazi. Egyre gyakrabban
halandzsázik a telefonba, de most először közölte a kagylót a füléhez emelve:
„Tették”. :)
Szombaton anyai nagymamájánál megtette az első hosszabb
sétáját egyedül. A nagyszobából átsétált a lakás másik felébe. Az úgy volt,
hogy a nagyszobában elég nagy tér van mászkálni és annyira akarta az üres sörös
dobozt, hogy elindult érte a mama felé egyedül. Aztán már meg sem állt.
Észrevettük, hogy ha mindkét kezében van valami, akkor nem keresi a
kapaszkodókat, hanem csak megy és megy. A küszöböknél óvatosan lépett és ahol
volt lehetősége megkapaszkodott. Igaza van édesanyámnak, itthon nálunk túl sok mindenben
tud kapaszkodni, ezért nem indult el eddig.
Szóval ez a múlt hét nagy történése.
