Ami a kaját illeti több újdonságot is kipróbáltunk a héten. A hét elején Zalán evett egy tökfőzelékes bébi ételt, amiben darabos rizs is volt. Innen jött az ötlet, hogy gyümölcsös rizst is ehetne uzsonnára. Kipróbáltuk ezt is és bejött neki. :) Aztán eszembe jutott, hogy van itthon egy szilvás bébi étel, amit még nem próbáltunk. Erre is sort kerítettünk. Végre egy gyümölcs, ami nem fogja a hasát. Szóval gyakran fog a jövőben szilvát kapni. :) A következő héten a natúr joghurtot fogjuk kipróbálni.
Nagyon viccesen kúszik, a lábát keveset használja, inkább a kezével húzza magát. Majd rájön, hogy hogyan kell, nem sürgetem.
Csütörtökön idén először meglátogattuk a védőnőt, aki megmérte Zalánt. 10 kg és 80 dkg, valamint 77 cm. Mindenki csak ámul és bámul, hogy abból a pici emberpalántából mekkora kisfiú lett.
Úgy látom, mintha készülődne a következő fogacska, mert nagyon sokat nyúlkál a szájában. Éjszaka nyugtalan, van hogy fel is ébred. Evés közben is a szájába nyúl, mintha viszketne vagy fájna neki. Reméljük hamar kijön és ezt is olyan könnyedén vesszük, mint az előző kettőt.
Már csak 2 hét és folytatom a főiskolát. Megvallom félek, hogy hogyan fognak boldogulni egész napon át apával. Persze tudom, hogy nagyon szereti őt az apja és többször volt már fél napokat csak apával. Mégis nehéz nekem ez az elválás. Kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy itt hagyom a gyerekem. Nagyon fog hiányozni. Ugyanakkor úgy érzem, muszáj folytatnom. Ha már ennyi évet, pénzt és energiát beleöltem, nem adhatom fel. Akarom ezt a diplomát. Tudom, hogy ez nem tragédia és látom, hogy mások sokkal korábban bízzák a gyereküket mondjuk a nagymamákra. Zalánra még sosem vigyázott egyik nagyszülő sem. Tudom, hogy túlaggódom és nagyon féltem őt. Biztosan csak idő kérdése ez is és 1-2 alkalom után megszokom, de biztosan sokat fogok haza telefonálni és sokat fogok rá gondolni.
